A zsákutca mélyén Isten talán meghallotta az imádat, gondolod, és lassan, pontosan célozva kifújod a füstöt a kis ablakon. Megajándékozott egy kalanddal. Bár az etye-petye nem végződött valami fényesen, mégis elmondhatod, hogy nővel volt dolgod. Milyen…
– Ki az ördög nem hagyja, ötöske? Mi mindent megteszünk, hogy maga minél előbb tisztán, egészségesen elhagyhassa a kórházat – duruzsolja egy lágy, szőke hang, mintha kisgyereket nyugtatgatna. – Mért van úgy kikelve magából?…
A Márton ágyába csapódott objektumok első látásra lehettek volna akár vakolatdarabok is, piszkosfehérek voltak vagy inkább szürkék, formátlanok, egy kicsit hosszúkásak és meglehetősen jellegtelenek. Az volt bennük a különös, ahogyan a festő ágyára zuhantak: szabályos…
Tűzkeresztség – Most segíts, Istenem…! – recseged füsttől reszelős hangon a biztos révben, a pavilon kapuja előtt. Néhány ápolónő áll odakint, és nagy vizes kincstári törülközőkkel csapkodja a lepedődbe belekapott lángokat. Mivel most…
Zsupsz! Az ágyad hirtelen megáll. Nem kellett se fékezned, se semmi. Téged mindig túl sokat foglalkoztat minden ismeretlen, Márton, aztán amikor megismered, kiderül, hogy általában sokkal szelídebb és egyszerűbb, mint képzelted. Szőrös, erős ápolói karok biztos kézzel elkaptak,…
Na, látod, Márton, már ezért érdemes volt belekerülnöd ebbe a történetbe, hogy aludj egy jóízűt. Egy jó alvás után egészen másképpen látja az ember a világot. Ezt persze csak te és a hozzád hasonlók tudják, a jó alvók nem, mert ők természetesnek tekintik. Ilyenkor inkább…
Sajnos ma igen kellemes, bár kissé szeles őszi nap van – talán október eleje? –, és a csukott ablakon át a kórtermet szépen felmelegítette a hétágra sütő aranyos napocska. Úgyhogy a közeledben lévő egyik…
A női kéz közelsége még félholt állapotodban is felvillanyoz, Márton, jó jel, ebből látszik, hogy a halál egyelőre letett rólad, könnyebb préda után néz. Szemed zöldesbarnából sötétkékké változik, olyan,…
Lábadozás Néha nagyon nehéz meghalni, máskor viszont egy pillanat műve – rólad mindenki azt hitte volna, Márton, hogy elpatkolsz a sebesülésed miatt, amelyet a ketrec sarkára zuhanva szenvedtél. De nincs az sehol előírva, hogy a gyöngék könnyebben halnak, mint az…
Odavezetnek a kerékhez, karjaidat, lábaidat vastag kötéllel a kereszthez erősítik. Most minden szem reád szegeződik. Úgy érzed magad, mint egy pokolbéli táncos mulató – Moulin Rouge – főszereplője. Egyszersmind eszedbe jut Leonardo rajza az ember arányairól… te is…
Odabent földi pokol tárul a szemed elé. Ehhez képest, Márton, a mászókás jelenet vagy a trónterembeli vizit giccses biedermeier idill volt, minden gyötrelmével együtt. Először nem is vagy képes befogadni a látványt, csak merőben szokatlan mozgásokat, fényvillódzásokat…
A fölfedezés, hogy a tükör mögül is filmeznek, nem sokat változtat a dolgokon, csak arra emlékeztet, hogy nem élvezkedni, hanem dolgozni jöttél ide. Most már nemcsak a hátad, de a térded is fájni kezd, hiszen valami durva anyagból készült…
A női cerberusz még egyet csap a korbáccsal, és most már néhány bőrcsík a te kezedet is érinti. Felszisszensz, de mire tudatosítanád a villanásnyi fájdalmat, már el is múlt. – Ez a köcsög büdi! – szól a nő, akinek az egyébként…
Minden véget ér egyszer. Az út is, az élet is, a szenvedés is. Gondolataidba mélyedve, ócska lábbelid orrát és a repedezett járdán futkározó bodobácsokat szemlélve észre sem veszed, hogy az utca, amin haladsz, zsákutca. És amikor végül fölveted a tekinteted, az orrod…
Mész, Márton, csak mész, nem tudod, mire vállalkoztál. Mész hősiesen, pedig fáj a lábad – nem, nem a jövendő megpróbáltatások előérzetétől, hanem a már most, harminchárom éves korodban jelentkező ízületi bántalmaktól. Lassan te is elkopsz, mint az…
Aki szereti a szépirodalmi erotikát, most kösse föl a gatyáját, mert közreadom egyik tavaly megjelent regényemet! Minden nap jön egy új rész. Holnap kezdünk!A tartalomból: Szado-mazo filmforgatás andráskereszttel, emberfotelokkal és…