Aki szereti a szépirodalmi erotikát, most kösse föl a gatyáját, mert közreadom egyik tavaly megjelent regényemet! Minden nap jön egy új rész. Holnap kezdünk!

A tartalomból:

        Szado-mazo filmforgatás andráskereszttel, emberfotelokkal és megtestesült ördöggel, kórházi tűzvész örömtelen szexszel, felhőtlen apai örömök szex nélkül, oktalan üldöztetés, csodás megmenekülés a művészet hatalma által, elismerés helyett pedofilvádak – szenvedéstörténet a megváltó kegyelem reménye nélkül, majd egy meglepően és mégis sorsszerűen végződő népi passiójáték... Végül pedig egy könyv  két befejezése.

      Hát ez meg mi? – kérdezhetné joggal az olvasó. Nem könnyű  eldönteni, hogy posztmodern pikareszk regényt, fejlődésregényt vagy művészregényt tart-e a kezében. Annyi biztos: a művön  érződik, hogy szerzője virtuóz elbeszélő, amit három eddig megjelent novelláskötete, az Apokrif történetek, a Szárazbabódi dekameron és az Ajándéknapok a túlvilágról is bizonyított. A feszes szerkezet, a tömörítés és a lélekábrázolás mélysége egyként erénye a novellista és a regényíró Szappanos Gábornak.

      Csőregh Márton, a szegény, de tehetséges fiatal festőművész alkata és hajlamai szerint állandóan felhőket szeretne festeni, ám a valóság mindig visszahúzza a földre, és arra kényszeríti, hogy megalázó  munkákkal csekély pénzt keressen. Életében nem sok a reménysugár, de ami van, az vakító erővel ragyogja be sötét napjait: nyomorúságos hajlékát a napfény csíkja, vigasztalan lelkét pedig egy kislány misztikus-megmagyarázhatatlan ragaszkodása... Márton a mai világban és a mai világtól szenved, de sorsa és útja örök emberi út: a poklok bugyraiból a szeretet fokozatain át halad egyre feljebb, míg a számára kijelölt helyre nem kerül a világ örök rendjében.  

A mű  2007-ben elnyerte a Magyar Napló regénypályázatának különdíját.